...háteztmuszáj.xDD*még mindig fetreng*
Osztálytársam:
Namivan, bébibogyó jó hatással van rád?




*készvan, meghalt*
(Amúgy nem ilyen bejegyzést akartam írni, mivel a délután és kora este miatt rohadtul nincsen jó kedvem.)

Abstinence

Igazságtalan...ismét.

Najó...azt hiszem mostmár tényleg befogom a szám.Minden összejött, ami csak kellett.
Remélem így is marad.
De még is igazságtalannak érzem, hogy nekem ez most mind megvan.Valahogy nem szeretem ezt...nem megfelelően vannak elosztva a dolgok a mérleg két felén.
Határtalanul örülök is, de a másik részén a dolgoknak pedig teljesen borúlátó vagyok, mert szinte bűntudatom van amiatt, hogy ez azt egészet a ~sors~ így oldotta meg és én is hibás vagyok azért, mert hagyom a dolgokat és nem is akarok semmit sem csinálni.De nem tudom igazából mi is lenne a helyes vagy pontos döntés...

Szomorú...

... hogy nem is veszem észre, hogy nekem totál nem lehetne semmi bajom sem, mert másoknak sokkal nagyobb gondjai vannak, mint nekem.Nagyon sok olyan dolgot megkapok, amikért mások nagyon sokáig küzdenek...
Csak egy idióta egyszerű gügye példa:con.
Egy napig tartó igazi,tökéletes boldogság.Barátokkal, olyan emberekkel körülötted, akiket szeretsz és kedvesek veled, érdeklődés ~idegenek~ után feszengés nélkül, közvetlenség...
De van akinek egy napja sem telik el anélkül, hogy ne aggódna valaki miatt, vagy egyszerűen ne tudná kiverni azt a sok fajta gondot és egyéb nyűgöt a fejéből, amik már hetek, hónapok vagy akár évek óta követik és nyomasztják, amik valószínű nem fognak megoldódni egyik napról a másikra valami egyszerű kis mondattal vagy egyébbel.Az ilyen emberek mellett szeretnék ott lenni, mint támasz, de valahogy sohasem sikerül...mert vagy magamat utálom amiatt, mert nem tudok kellő képpen segíteni és ez másnak rossz, vagy már a belém ivódott fekete-fehér látásom miatt bántok meg olyan embereket, akiket nagyon nem szeretnék.Valahogy nekem ez egy nagyon hülye és logikátlan körforgásnak tűnik.


.elég.nem akarom.

~

"Az ősi akkád szövegekből világosan kiderül, hogyan képzelték el ezek az emberek a természetfölöttit. Számukra a jót és a rosszat jó és gonosz szellemek idézték elő, akiket a jó és a gonosz istenek küldtek hozzájuk. Világuk dualisztikus, a világosság és a sötétség erői közti eldöntetlen küzdelem színtere. Nem tettek morális különbséget ebben a harcban; azt, hogy ezek az erők jók-e vagy rosszak, végzetszerűnek tekintették. A jó létrehozhatja a gonoszt, ahogy ez Mulge (a pokol ura) példáján is látható, aki - bár lényegében nem tartozott a gonosz princípiumához - mégis Namtart, a démokon leggonoszabbikát nemzette. Még az sem szükségszerű, hogy a jó és a rossz különböző táborban legyen : jótékony hatalmak lakoznak Mulge sötét alvilágában, és rosszindulatú erők élnek az irgalmasok mellett. Ebben a hitvilágban az ember a káosz áldozatául esett volna, ha önmaga védelmére nem alkalmaz mágikus eszközöket a gonosz hatalmakkal szemben."