2011. április 28., csütörtök

Friendship


Reméltem, hogy barátként nem fognak bennem csalódni. Hiába igyekszek, mégis rá kell jönnöm, hogy ebben is (mint szinte minden másban) kudarcot vallok. Valahogy a szeretetet amit próbálok adni, rosszul csinálom, mert néha semmit nem kapok vissza belőle, de nem a másik hibájából. Csalódtam is egyes emberekben. Szóval ha kérded mibaj, ne csodálkozz, ha annyi lesz a válasz: "Semmi. :)" Néha azt hiszem nekem is lehet elegem.
Akinek meg próbálok segíteni, az meg nem engedi.
Yeey.

2011. április 17., vasárnap

.


Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent. - Csernus Imre

2011. április 8., péntek

Watch me bleed


The silence keeps it easy
Keeps you safe for the moment
As you're walking away
Your footsteps get louder
All you needed was time
But now time will destroy us

It will all be over and here we are
We're stuck inside this salted earth together
You'll pierce my lungs
My limbs go numb
As my colors fade out

You watch me bleed
You watch me bleed

I gave you everything but die with a smile
All you wanted was to live for a while
You took everything but it left you empty
You can't replace me, you can't

It's almost over and here we are
We're stuck inside this salted earth together
You'll pierce my lungs
My limbs go numb
As my colors fade out

You watch me bleed
You watch me bleed

It will all be over and here we are
We'll die inside this salted earth together
You'll pierce my lungs
My limbs go numb
As my colors fade out

You watch me bleed
You watch me bleed
You watch me bleed
You watch me bleed

Watch me bleed

2011. április 3., vasárnap

night


... amikor fekszel az ágyadon a korom sötétben és félsz valamitől. Nem, nem a sötéttől és nem is az ágy alól esetlegesen felbukkanó szörnytől... hanem attól, hogy majd azok a barátoknak vélt szellemek egyszer majd megszűnnek a biztató és óvó árnyékodnak lenni.
Talán nem is a barátaid és nem azt érzik viszont irántad, amit te érzel. Csupán lehet ragaszkodó vagy. Olyanok ők neked,mint egy húsba mart jel, amely nem múlik el soha, csak halványul egyre jobban, mígnem majd a seb gazdája sem veszi észre őket a később keletkezett jelek miatt. Később emlékszel még az közös emlékekre, de már nem olyan erősen... és már bánni se fogod igazán.