Elsőre nekem az jött le ebből, hogy hát persze az tök evidens hogy elveszteni jobb valamit mint meg sem kapni azt. Mert jobnak tűnik, ha úgy nézzük hogy frankóbb az mikor elmondhatjuk, hogy nekem már volt ilyenem mint azt hogy sohasem. Valami nem stimmelt ezért át gondoltam még egyszer. Arra jutottam hogy ez az állítás talán igaz lenne ha csak tárgyi szemszögből néznénk. Rájöttem hogy ez még így is nagy baromság. :) Pl. milyen szar lehet, gondolj csak bele, ha kapnál egy 20 ezrest ami a tiéd teljesen és hazafelé menet elvesztenéd a buszon vagy bárhol. Akkor már inkább sohase adták volna neked. Nem túl jó érzés. Aztán ott van az ha személy az illető. Mikor szenvedtél jobban amikor úgy érezted hogy soha sem lehet a tied? Vagy akkor amikor végül megkaptad majd tökmindegy milyen okból de elveszitetted? Milyen érdekes hogy álltalában ezt az érzést a két ember közül csak az egyik éli meg így. Ezért elég durván az elveszteni valamit 1000xer rosszabb mint sohasem megkapni azt.
Közben ebből a kérdésből megfogalmazodott bennem egy másik... Te küzdenél egy olyan dolog miatt legyen az bármi, amit tudod hogy elfogsz veszíteni? igen? És mennyire?
Én is azt mondanám, amit te. :D Amúgy a kérdésre a válasz: Nem küzdenék, csak akkor, ha az idő, amire megkapom, kellően hosszú és kielégítő. Azt hiszem.
Igen! És ez minden szenvedésünk alapja is...:) kívánjuk a jót még akkor is ha tudjuk rossz vége lesz... Hajlandóak vagyunk a poklot is megélni cserébe egy kis menyországért. Az ördög és az ember szerződése... A rosz választás jellemez minket de csak ha kapunk érte valamit. A drog fügő is tudja minden egyes alkalommal hogy rossz lesz utána, tudja érzi, átéli. Mégis megtesszi.Talán mind függők vagyunk. Talán ha hetekben, honapokban vagy talán években mérnénk az ídőt és nem percekben, sokkal jobb döntéseket hoznánk. És talán ez a világ is sokkal jobb hely lenne...
Elsőre nekem az jött le ebből, hogy hát persze az tök evidens hogy elveszteni jobb valamit mint meg sem kapni azt. Mert jobnak tűnik, ha úgy nézzük hogy frankóbb az mikor elmondhatjuk, hogy nekem már volt ilyenem mint azt hogy sohasem.
VálaszTörlésValami nem stimmelt ezért át gondoltam még egyszer. Arra jutottam hogy ez az állítás talán igaz lenne ha csak tárgyi szemszögből néznénk.
Rájöttem hogy ez még így is nagy baromság. :) Pl. milyen szar lehet, gondolj csak bele, ha kapnál egy 20 ezrest ami a tiéd teljesen
és hazafelé menet elvesztenéd a buszon vagy bárhol. Akkor már inkább sohase adták volna neked. Nem túl jó érzés.
Aztán ott van az ha személy az illető. Mikor szenvedtél jobban amikor úgy érezted hogy soha sem lehet a tied?
Vagy akkor amikor végül megkaptad majd tökmindegy milyen okból de elveszitetted? Milyen érdekes hogy álltalában ezt az érzést a két ember közül csak az egyik éli meg így. Ezért elég durván az elveszteni valamit 1000xer rosszabb mint sohasem megkapni azt.
Közben ebből a kérdésből megfogalmazodott bennem egy másik...
Te küzdenél egy olyan dolog miatt legyen az bármi, amit tudod hogy elfogsz veszíteni? igen? És mennyire?
Én is azt mondanám, amit te. :D
VálaszTörlésAmúgy a kérdésre a válasz: Nem küzdenék, csak akkor, ha az idő, amire megkapom, kellően hosszú és kielégítő. Azt hiszem.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésIgen! És ez minden szenvedésünk alapja is...:) kívánjuk a jót még akkor is ha tudjuk rossz vége lesz...
VálaszTörlésHajlandóak vagyunk a poklot is megélni cserébe egy kis menyországért. Az ördög és az ember szerződése... A rosz választás jellemez minket de csak ha kapunk érte valamit. A drog fügő is tudja minden egyes alkalommal hogy rossz lesz utána, tudja érzi, átéli. Mégis megtesszi.Talán mind függők vagyunk. Talán ha hetekben, honapokban vagy talán években mérnénk az ídőt és nem percekben, sokkal jobb döntéseket hoznánk. És talán ez a világ is sokkal jobb hely lenne...