night

... amikor fekszel az ágyadon a korom sötétben és félsz valamitől. Nem, nem a sötéttől és nem is az ágy alól esetlegesen felbukkanó szörnytől... hanem attól, hogy majd azok a barátoknak vélt szellemek egyszer majd megszűnnek a biztató és óvó árnyékodnak lenni.

Talán nem is a barátaid és nem azt érzik viszont irántad, amit te érzel. Csupán lehet ragaszkodó vagy. Olyanok ők neked,mint egy húsba mart jel, amely nem múlik el soha, csak halványul egyre jobban, mígnem majd a seb gazdája sem veszi észre őket a később keletkezett jelek miatt. Később emlékszel még az közös emlékekre, de már nem olyan erősen... és már bánni se fogod igazán.