Tudom hogy nem idő szerű és talán már nem is aktuális, de most bukkantam rá és te jutottál róla az eszembe... Remélem nem bánod:
"Hiszed? Hiszed? hogy mindig lesz tavasz, bár odakint az ősz metéli a gallyakat, és a tél mond imát a holtak felett majd mindent fehér gyászruhába temet. Hiszed? hogy a csupasz ág rügyet szül, és az ágakra majd lomb kerül és a lombok közé száz fecske ül... Hiszed? hogy a sötétségre fény vetül és mindig új nap virrad a rettenetes éjre, mely álommá szövi a legbensőbb kívánságaid és te hiszel neki, hogy minden jól van, és még veled van, kit szívből szeretsz, de amikor felkelsz, fáj, hogy ilyen szépet hazudott neked. Hiszed? hogy megcsillan majd mind ami érték, és a tücsök újból hahotázva hegedül, társat talált, nem lesz többé egyedül, és a bárányok boldogan bégetnek, mert smaragdba öltözött a föld. Hiszed? hogy majd örökké csillognak azok az arany könnycseppek a sötét égen, mit a Hold, mint a vető ember hint az égre, hogy társa legyen a sötétségben. Hiszed? hogy az ég mindig kék, bár most sűrű hálóba csavarja a felhők rengetege.
És hiszed? hogy van szerelem, amely tiszta, és van Ő, ki szívét neked adja és nem kéri vissza, és úgy szeret, mint senki sem szeretett soha, és bár a sors kegyetlen, zsarnok és néha mostoha, Ő lesz a gyógyír sebedre, mondd, mondd hiszed-e? Hiszed? hogy a bánat messze elkerül, mert szeretetet szór szívedbe és szeretetet aratsz, annyi gaz után. Hiszed? hogy a fájdalmat, mit az ősz rád borított Ő mosollyá görbíti ajkaidon és megsimogatja vállaid és azt énekli: "Szeretlek", miközben szemedbe néz, majd átölel, és Ő ott lesz. Ő ott lesz. Ő ott lesz veled mindig, mert úgy szeret, hogy neked adná mindkét tüdejét. Hiszed? hogy mikor majd rád mosolyog kinyílnak az egek, és mikor szemeibe nézel magad látod: ártatlannak, tisztának és jónak, és a szeretet takarójával fedi be lelked esténként, és vigyázza álmaid, melyek most már őszinték.
És hiszed? mondd kérlek, hogy hiszed! hogy van ebben a furcsa, zsúfolt világban egy olyan ember, mint ez az isten, aki tökéletes, mert vele szereted az öreg őszt, a hosszú, havas telet, a kopár földeket, sőt a csendet is, és a magányt, és az ég könnyeit, és mindent, mindent ami élet..."
Erre teljesen véletlenül akadtam és nagyon megtetszett...
Tudom hogy nem idő szerű és talán már nem is aktuális, de most bukkantam rá és te jutottál róla az eszembe... Remélem nem bánod:
VálaszTörlés"Hiszed?
Hiszed? hogy mindig lesz tavasz,
bár odakint az ősz metéli a gallyakat,
és a tél mond imát a holtak felett
majd mindent fehér gyászruhába temet.
Hiszed? hogy a csupasz ág rügyet szül,
és az ágakra majd lomb kerül
és a lombok közé száz fecske ül...
Hiszed? hogy a sötétségre fény vetül
és mindig új nap virrad a rettenetes éjre,
mely álommá szövi a legbensőbb kívánságaid
és te hiszel neki, hogy minden jól van,
és még veled van, kit szívből szeretsz,
de amikor felkelsz, fáj,
hogy ilyen szépet hazudott neked.
Hiszed? hogy megcsillan majd mind ami érték,
és a tücsök újból hahotázva hegedül,
társat talált, nem lesz többé egyedül,
és a bárányok boldogan bégetnek, mert
smaragdba öltözött a föld.
Hiszed? hogy majd örökké csillognak
azok az arany könnycseppek a sötét égen,
mit a Hold, mint a vető ember
hint az égre,
hogy társa legyen a sötétségben.
Hiszed? hogy az ég
mindig kék,
bár most sűrű hálóba csavarja a felhők rengetege.
És hiszed? hogy van szerelem, amely tiszta,
és van Ő, ki szívét neked adja és nem kéri vissza,
és úgy szeret, mint senki sem szeretett soha,
és bár a sors kegyetlen, zsarnok és néha mostoha,
Ő lesz a gyógyír sebedre,
mondd, mondd hiszed-e?
Hiszed? hogy a bánat messze elkerül,
mert szeretetet szór szívedbe
és szeretetet aratsz,
annyi gaz után.
Hiszed? hogy a fájdalmat, mit az ősz rád borított
Ő mosollyá görbíti ajkaidon
és megsimogatja vállaid és azt énekli: "Szeretlek",
miközben szemedbe néz, majd átölel,
és Ő ott lesz. Ő ott lesz. Ő ott lesz veled mindig,
mert úgy szeret, hogy neked adná mindkét tüdejét.
Hiszed? hogy mikor majd rád mosolyog
kinyílnak az egek,
és mikor szemeibe nézel magad látod:
ártatlannak, tisztának és jónak,
és a szeretet takarójával fedi be lelked esténként,
és vigyázza álmaid, melyek most már őszinték.
És hiszed? mondd kérlek, hogy hiszed!
hogy van ebben a furcsa, zsúfolt világban
egy olyan ember, mint ez az isten,
aki tökéletes,
mert vele szereted az öreg őszt,
a hosszú, havas telet,
a kopár földeket,
sőt a csendet is,
és a magányt,
és az ég könnyeit,
és mindent, mindent ami élet..."
Erre teljesen véletlenül akadtam és nagyon megtetszett...