Volt alkalmam beleesni egy egész komoly párkapcsolatba, ami lassan de biztosan 5 hónapja ||döcög|| tart.Elég furák az érzések ezzel kapcsolatban, mert eddig amiatt a bizonyos "rózsaszín köd" miatt nem nagyon gondoltam arra, hogy ennek valaha is vége lesz (mint ahogyan ez szokott is lenni kezdetlegesen, tudtommal). Nade. A barátommal történt beszélgetés rádöbbentett arra, hogy igen, ezután majd valószínű mindkettőnknek lesz külön-külön élete is. Még ha ő nem is tudja azt, hogy az egyszerű őszinteségével, (amiért becsülöm) ilyen érzéseket kelt bennem.
||-Némely rib*nc nem képes felfogni, hogy egy kapcsolat két emberről szól.?!. ||
De a következő dologra jutottam...: az összes "tini" kapcsolat ennyire felszínes lenne, mint ahogyan én azt gondolom, vagy csak egyszerű hülyegyerek vagyok, akinek valami hiba következtében több ideje maradt gondolkodni? Persze, nem arról van szó, hogy nem lehetnek olyan esetek, amikor ezek az emberek együtt maradnak életük végéig ( baráti körben is van erre példa, már csak azért is)...
Igen, szeretem, nem erről van szó, csodás érzés, pillangós, libabőrös, mint ahogy az meg van írva, pedig én azt hiszem az vagyok, aki hisz az ilyen szarságokban. De eléggé beleborzongtam abba a dologba, hogy mi történne akkor velem érzelmileg,testileg , ha ennek vége lenne. Amikor tudod, hogy van mögötted egy biztos háttér, akire mindig számíthatsz, tolerálja a hisztisséged, baromságodat... mondjuk nem csak a tolerálásról van szó, hanem arról is, hogy ezekkel együtt szeret is.
Igen, rengeteg pozitív és negatív dolog szól egy kapcsolat mellett. De az a különös az egészben, hogy volt már részem ilyen téren csalódásban és az is eléggé elviselhetetlen volt.
Belegondolva abba, hogyha ennek a szétválásnak nem szitkozódás lesz az alapja, mint az előzőnek, akkor nekem elviselhetetlen lesz.
Ha tudom, hogy ez ekkora stresszel jár, akkor lehet bele sem kezdek.
Rendben, a mérleg másik felén ott van az a rengeteg jó élmény minden téren, a bizalom kialakulásának a folyamata, az apró titkok, amiket akkor is észreveszel a másikban, ha az rejtegetni is próbálja, és ezeknek a felfedezése... minden apró pici örömökkel jár.
És erről jutott még az eszembe, régen foglalkoztatott az a kérdés, hogy:
"Melyik a rosszabb? Valamit elveszíteni vagy meg sem kapni azt?"
Azt hiszem a magam nézőpontjából kiindulva, elveszíteni rosszabb. Persze, mindenki aszerint ítél, hogy melyiket élte át többször, nagyobb "intenzitással".
És persze megint magamból kiindulva, azt elfelejteni , amit meg sem kaptál igazán is irdatlan nehéz, akkor még nemhogy azt, amit egy kis időre tudhattál magadénak. Birtoklásvágy rulez.
Avagy:
Szeretlek és az enyém is maradsz!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMint amennyire nem árt ezeket a dolgokat, földhöz ragadtan kezelni, legalább annyira is érdemes azokat, figyelmen kívül hagyni...
VálaszTörlésMert nem lehet olyan problémákat megoldani, amik még nem is léteznek. Max meg lehet őket előzni... De ha oda figyelsz a másikra azzal már eleve megelőzöl... Ügye az, ha csak az egyik fél gondolkodik így, nem elég... Másrészt meg azért nem érdemes ebbe külön energiákat fektetni, mert ha minden jól működik akkor nincs probléma sem. Viszont ahhoz, hogy minden flott legyen, ahhoz mindkét félnek olyannak kell lennie, amilyen. Ha tudtok egymáshoz alkalmazkodni és így szeretni is másikat, akkor az nagyon szép tud lenni. A gebasz akkor van, ha már neked kell megpróbálnod változtatni a másikon ahhoz, hogy minden továbbra is jól működjön. (Itt most a vég kifejlettre gondolok, amikor már másképp nem megy.) Persze ez oda-vissza igaz...
A másik megváltoztatásáról szóló témáról, meg aszt hiszem tudod, hogy mi a véleményem...:/ De egyébként szvsz, egy jó kapcsolatnak nem a domináns szerepekről kellene szólnia...:/
Más részről meg szintén szvsz, a matek zseni "ribancok": ha a másik megfelelően olyan, amilyen és minden jól mükszik, akkor azok egyáltalán nem számítanak... :) Azt sem árt megjegyezni, hogy egy kapcsolat. Egy normális kapcsolat. Még ha némely esetben, elsőre még úgy is tűnik, végső soron sohasem egy harmadik fél miatt lesz vége. Hanem azért mert valami nem működött. Mondjuk ez már nem csak a kapcsolatokra igaz, hanem az egyéni gondolkodásra is... Pl. ha a kapcsolat jobb már nem is lehetne, ettől még lehet probléma a másik érték rendjével...:S És stb... Mondjuk lehet, hogy nem ez volt a legbiztatóbb példa...:D Viszont legalább, az ilyen valaki, viszonylag kevés emberismerettel is simán elkerülhető...:) És különben is általában a kapcsolatban van a hiba. Mondjuk akkor már, ezzel együtt akár valamelyikben, vagy mindkettőben, vagy úgy szar ahogy van...:D Remélem nem írtam túl sok baromságot...:)