Ezen gondolkodtam már egy jó ideje, hogy vajon ki miért játszik(vagy néz filmet, animét stb...).
Igazából talán arra jutottam, hogy valamiben ki kell élni magad, levezeted a feszültséget(igen, ilyet még hallottam is valakitől, hogy leül játszani és szétver pár ellenfelet, ha ideges)és azon kívül, hogy érdekel, ha jó a játék, annyira arra koncentrálsz, hogy akkor kizárod a többi dolgot és nem törődsz az aktuális problémákkal, gondokkal.
Engem csak az olyan játékok kötnek le, amikor csak arra az egy dologra figyelek és annak a sztorija jár az eszemben...jó persze, különböző stílusok, műfajok, gyártók, de az ember mindig megtalálja a magának valót azt hiszem, amiben akár a főszereplő könnyen megszerethető a számára, akár azonosulni is tud vele(bizonyos határokon belül, persze.Nem kell arra gondolni, hogy pl, Mario jelmezben rohangál valaki aranyért a mezőkön és ráugrik a kacsateknősökre.=D).De ebbe is bele lehetne folyni külön, hogy ki hogyan választ karaktert vagy akár alkotja meg azt, ha van rá lehetősége.
Viszont itt egy trailer, aminek láttán eléggé elgondolkodtam azon,hogyha a az előbbi beleélés dolog talán egy kicsit is helyes, akkor miért játszanak annyian ezzel a játékkal?Egy háború megtapasztalása szerintem nem valami kellemes élmény(de ennek ellenére szerintem zseniális a videó).
http://www.youtube.com/watch?v=HqsQeDq_Ndo
Így konkrétan még nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel… Pedig sok kérdésre választ adhatna már ha tényleg úgy van ahogy gondolom… :)
VálaszTörlésRégebben ha olyan valaki játékát néztem akihez kevésbé szoktam hozzá, önkéntelenül is de észre vettem hogy felmérem a játék stílusát… Nincs ebben semmi különös szerintem mert aki szeret játszani az tudatosan vagy sem, ő benne hasonló dolgok játszódhatnak le.. Nem feltétlenül kell ez alatt konkrét gondolatokat érteni…Biztos volt már neked is példád arra, amikor valaki játékát nézted, hogy gondolatban helyette próbáltál meg játszani... Te erre mentél volna és nem arra, ide ugrottál volna és nem oda, ezt csináltad volna előbb és nem azt stb… Előbb vagy utóbb kialakul róla egy képed, ami persze sokszor nem tudatos.
Ha sok dolgot szerinted rosszabbul old meg mint te vagyis ha rosszabbul játszik nálad akkor …. Na jó… fiam mindig csak okoskodól, mármint én. ..:) Rájötten közben hogy inkább nem mennék bele ebbe a témába mert semmi kedvem most könyvet írni erről. És másrészt amúgy is bár sztem témába vág totál nem erről van most szó…egy kicsit elkalandoztam mert inkább szól ez a versenyszellemről mint arról hogy ki miért játszik :$.
Tehát.. :) Szerintem az aki teszi a megélt élmény kedvéért játszik. Sikerélmény, izgalom, félelem, verseny, vagyis bármi, ami pumpálja az adrenalint. Nem hinném, hogy bárki is a szituáció megélése miatt merül bele egy játékba. Azaz kétlem, hogy bárki például arra vágyna, hogy a tengerparton úgy ugrándozzon a teknősökön, hogy kiüsse vele a többit. :) Vagy hogy valaki a betonba verdesve a fejét, hogy azzal némi aranyat nyerjen ki belöle :D vagy vegyünk egy komolyabb példát: nem hinném hogy bárki is örülne annak ha szellemek vagy éhes zombik kergetnék őket nyomasztóbbnál nyomasztóbb helyszíneken az éjszaka kellős közepén. :) Vagy hogy emberi testrészeket válaszon el a testtől valamilyen fegyver segitségével. Stb Bár sokszor fejezzük ki magunkat úgy hogy ez tök jó, meg de jó lenne ha, valójában mindig az élmény ami számit nem pedig a szituáció… Az hogy ki mekkora élményt él meg az főleg a „hangulattól” függ. És itt jön be a képbe az hogy ki milyen játékkal szeret játszani milyen típusú karakterrel stb.. Ki ki növeli ezek ötvözésével és még kismillió dologgal „a hangulatot” Hogy az élményt maximalizálja. A legtöbben azért szeretünk játszani, mert úgy élhetünk meg élményeket, hogy annak bármi fizikális vagy erkölcsi hátránya adódna. Ebbe nem hiszem, hogy túl sokan belegondolunk, de szerintem ide vezethető vissza az egész. Egyébként ez valahol a filmekre is igaz sztem… :)
Ui: A képek szeretete
Ha meglátunk egy képet, és függetlenül attól, hogy mi mit látunk benne éppen szépnek… Stílus, téma, nézőpont stb. Minden egyes alkalommal valamilyen fajta jóérzést, örömöt, esetleg valamilyen borzongást, tök mindegy milyen formában, de minden féleképpen valamilyen élményt élünk át vele… Sajnos nagyon sokanan hajlamosak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban pszichiátert játszani és éppen ezért is szeretik a saját élményeikkel magyarázni a másik leki vagy pszi vagy mit tom én éppen milyen állapotát… Pedig csak arrol van szó nagyvonalakban, hogy nem látja benne sokszor egyáltalán, ugyan azt a szépséget amit te is. És sokszor akkor állítják a legnagyobb hülyeségeket amikor a kép maga tényleg szép… Valszeg magadra ismernél és talán sokan meg is lepődnének ha leírnám azt hogy milyen is lehetsz az izlésed alapján, de sztem ez tényleg csak arra tartozik akit te valóban meg is ajándékozol ezzel… :)
Igy visszaolvasva talán kitérhettem volna egy két dologra picit jobban is, de ez kb így is kerek. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésDe rossz én meg azt hittem hogy képtelen elküldeni amit írok... Ezért van egy egész meg egy fél hozzászólás... sorry...
VálaszTörlésDe közben rájöttem hogy lehet itt törölni is... :)
VálaszTörlés